2011. december 20., kedd
Régi térkép
2011. március 25., péntek
Orosházi temetők
Már megszűnt temetők:
Az északi régi temető:
Az Észak utca - a Temető utca-valamint a Balassa Pál utca által határolt terület amely egészen a vasútig húzódik.Megnyitásának pontos ideje ismeretlen, ám 1889-ig használták temetkezési célokra..A község -vasútépítés céljára- a felvégi temetőből területéből kért földet,azt azonban az egyházközösség elvoltatok és helyette a z Északi régi temetőt ajánlotta fel.Az itt örök nyugalomra helyezett emberek földi maradványait a Felvégi temetőbe újra eltemetek.A régi temetőre már csak a Felvégi temettetőben elhelyezett"Ősök sírja" emlékeztet.
A szentesi úti régi temető:
A mai Kossuth ér északi oldalán lévő területen volt.Csak a szabadság harc előtt remekeztek ide.A temetőt az egyház gazdaságilag hasznosította,a lakosság számára 1849-es adatok szerint.1885-ben kérelmezték egy út nyitását , ehhez azonban szükségessé vált az 1822 -ben elhunyt Simonides János útba eső sírkövének és hamvainak az Alvégi temetőbe való áthelyezése. Az 1888-ban megtörtént földcser miatt a temető a község tulajdonába került ,ezzel a temető megszűntnek tekinthető.Az elkövetkező években bokrokkal benőtt terület lett belőle.Majd az ezredforduló táján megtisztították a terepet,majd felosztották veteményeseknek.1901-ben vásártér nyílt a helyén.
Koleratemető:
A koleratemető az izraelita temető mellet volt. Kijelölését az 1831-es koleravész tette szükségesé.Mivel járványról volt szó ,ezért külön ,új temetőbe kellett temetni.Az elhunytak száma öszesen:1410 fő.A tömegsír fölé 1832 -ben kő emléket állitotak .Az obeliszk az evengélikus templom kertjébn találhato.A temetőt a Mezőtúr-Mezőhegyes vasútvonal ketté szeli.
Az északi régi temető:
A szentesi úti régi temető:
A mai Kossuth ér északi oldalán lévő területen volt.Csak a szabadság harc előtt remekeztek ide.A temetőt az egyház gazdaságilag hasznosította,a lakosság számára 1849-es adatok szerint.1885-ben kérelmezték egy út nyitását , ehhez azonban szükségessé vált az 1822 -ben elhunyt Simonides János útba eső sírkövének és hamvainak az Alvégi temetőbe való áthelyezése. Az 1888-ban megtörtént földcser miatt a temető a község tulajdonába került ,ezzel a temető megszűntnek tekinthető.Az elkövetkező években bokrokkal benőtt terület lett belőle.Majd az ezredforduló táján megtisztították a terepet,majd felosztották veteményeseknek.1901-ben vásártér nyílt a helyén.
Koleratemető:
A koleratemető az izraelita temető mellet volt. Kijelölését az 1831-es koleravész tette szükségesé.Mivel járványról volt szó ,ezért külön ,új temetőbe kellett temetni.Az elhunytak száma öszesen:1410 fő.A tömegsír fölé 1832 -ben kő emléket állitotak .Az obeliszk az evengélikus templom kertjébn találhato.A temetőt a Mezőtúr-Mezőhegyes vasútvonal ketté szeli.
2011. február 16., szerda
Gémes Ferenc
(Mindszent 1864.április 29-Gleveland 1915.november 22)
Azt hogy hogyan került Orosházára ,nem tudjuk pontosan.Valoszinű,hogy az 1880-as évek második felében dolgozni jött az egyik malomba.Azt beszélik,hogy még a nevét sem tudta leírni,ez azonban egy ídő után kellemetlené vált számára.Fürst János tanitó 9 zsák búzáért megtanitotta a nevében szereplő 9 betű leírására.Apja:Gémes Ferenc,mindszent iparos,édesanya:Pánczél Zsuzsanna.Még idejövetetele ,előtt ismert volt az a tény mely szerintitt terem a legjobb buza,az ebből készült kenyérnek nincs párja1891-ben a katolikus templomban oltár elé vezette az ugyancsak mindszenti Gémes Etelkát.Gémes minden idegszálával azon volt ,hogy meggazdagodjon.Éles észjárású,értett a mesterséghez és még nösülni is tudott,a régiek szerint a felesége örökölte a kenyérboltos vagyonát.
1893-ban..Gémes ferencné hirdeti új liszt üzletét az Alföld szálló épületében.A következő években kemény tanulás és munka következett.Egy ídő után kicsi lett Orosháza .Budapestől Bécsig terjeszkedett.
1901-ben épült fel a Nádasdy és a fürdő utca sarkán az első Gémes malom.
Maga választotta ki a malomkövet,mindig figyelt a lisztre és ellenőrizte a kenyérsütést.Elvitte az orosházi kenyér hirét:Késmark,Iglo,Pozsony,Sopron,Brasso,Kolozsvár,Nagyvárad,Arad.Budapesten pedog több utcában volt a füszerboltjában árulta az orosházi kenyeret.
1905-ben leégett a malom.Okosan biztositotta és szép pénzt kapot a biztositotól.A földszintes épület helyére 3 emeletes épült. A malom udvarán állt a sütőház ahol minden nap este 10-kor kezdődött a munka.Igyekezett bőkezű ,jotékony ember hirében állni,hogy pént,hol állatokat adományotott ez orosházi egyesületeknek.A legtöbb adot fizető ember lett.
1909-ben másodjára is leégett a malom 300 mázsát örlő hengermalom.Oriási pénzt kapot,ekkor érte el a fénykorát.A kapott pénzből nem csak a malomot hozata rendbe ,hanem létrehozta a Diana -fürdőt is.A szerény családi fészket lecserélte a Dózsa György utca és a Fürdő utca sarkán ma is állo palotára.
Azt mondják ,hogy neki volt először autoja a faluban.
1912-ben harmadjára is leéget a maloma.A biztositóban ekkor merül fel először a csalás gyanuja,ezértnem fizetek neki.hűdésben.A vállalat és Gémes Ferenc csődbe megy.
1913-egy év mulva-az újságok arrol írnak ,hogy Svájcban, és Párizsban bujkál.De látták Angliában is.Ez idő alatt megindult a Gémes Vagyon felszámolása.A helyi takarékszövetkezetnek sikerült érvényesiteni a követelését.,a ház Szalai Mihályné,a fürdő Leszich Kálmánné tulajdona lett.
1915-ben teljesen váratlanlul szivszél meghalt.
(Mindszent 1864.április 29-Gleveland 1915.november 22)
Azt hogy hogyan került Orosházára ,nem tudjuk pontosan.Valoszinű,hogy az 1880-as évek második felében dolgozni jött az egyik malomba.Azt beszélik,hogy még a nevét sem tudta leírni,ez azonban egy ídő után kellemetlené vált számára.Fürst János tanitó 9 zsák búzáért megtanitotta a nevében szereplő 9 betű leírására.Apja:Gémes Ferenc,mindszent iparos,édesanya:Pánczél Zsuzsanna.Még idejövetetele ,előtt ismert volt az a tény mely szerintitt terem a legjobb buza,az ebből készült kenyérnek nincs párja1891-ben a katolikus templomban oltár elé vezette az ugyancsak mindszenti Gémes Etelkát.Gémes minden idegszálával azon volt ,hogy meggazdagodjon.Éles észjárású,értett a mesterséghez és még nösülni is tudott,a régiek szerint a felesége örökölte a kenyérboltos vagyonát.
1893-ban..Gémes ferencné hirdeti új liszt üzletét az Alföld szálló épületében.A következő években kemény tanulás és munka következett.Egy ídő után kicsi lett Orosháza .Budapestől Bécsig terjeszkedett.
1901-ben épült fel a Nádasdy és a fürdő utca sarkán az első Gémes malom.
Maga választotta ki a malomkövet,mindig figyelt a lisztre és ellenőrizte a kenyérsütést.Elvitte az orosházi kenyér hirét:Késmark,Iglo,Pozsony,Sopron,Brasso,Kolozsvár,Nagyvárad,Arad.Budapesten pedog több utcában volt a füszerboltjában árulta az orosházi kenyeret.
1905-ben leégett a malom.Okosan biztositotta és szép pénzt kapot a biztositotól.A földszintes épület helyére 3 emeletes épült. A malom udvarán állt a sütőház ahol minden nap este 10-kor kezdődött a munka.Igyekezett bőkezű ,jotékony ember hirében állni,hogy pént,hol állatokat adományotott ez orosházi egyesületeknek.A legtöbb adot fizető ember lett.
1909-ben másodjára is leégett a malom 300 mázsát örlő hengermalom.Oriási pénzt kapot,ekkor érte el a fénykorát.A kapott pénzből nem csak a malomot hozata rendbe ,hanem létrehozta a Diana -fürdőt is.A szerény családi fészket lecserélte a Dózsa György utca és a Fürdő utca sarkán ma is állo palotára.
Azt mondják ,hogy neki volt először autoja a faluban.
1912-ben harmadjára is leéget a maloma.A biztositóban ekkor merül fel először a csalás gyanuja,ezértnem fizetek neki.hűdésben.A vállalat és Gémes Ferenc csődbe megy.
1913-egy év mulva-az újságok arrol írnak ,hogy Svájcban, és Párizsban bujkál.De látták Angliában is.Ez idő alatt megindult a Gémes Vagyon felszámolása.A helyi takarékszövetkezetnek sikerült érvényesiteni a követelését.,a ház Szalai Mihályné,a fürdő Leszich Kálmánné tulajdona lett.
1915-ben teljesen váratlanlul szivszél meghalt.
Orosháza-Gyopárosfürdő ''az Alföld-gyöngye'' kialakulásának története:
A tó közvetlen partján egy településrész már korábban is lakott volt: ez Orosháza-Gyopárhalma, melyet a feljegyzések szerint 1846-ban alapítottak. Orosháza község népességének “feleslege” alkotta e rész lakosságát. Gyopárhalma határai: Rákóczi-telep, Szentetornya és Gyopárosfürdő. Utcái a következők: Határ utca, Temető dűlő, Középlak, Csőszház dűlő, Kertészház dűlő. Ez a terület a jegyzőkönyvek szerint Károlyi Margit grófnő birtoka volt. Kezdetben “kisemberek” vették meg a kiosztott földeket, amit eleinte veteményesnek használtak, majd szőlőt telepítettek be. Ez utóbbit bizonyítja, hogy 1873-ban hegybírót is választottak. A korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 1892-ben 736 lakója volt Gyopárhalmának. A tó köré épült település és a környék lakói először a tó vizét kenderáztatásra, lófürösztés céljára használták.
A Gyopárosi tó egyre kedveltebb fürdőhellyé vált, és a víz gyógyhatását is hamar felismerték. Az ott megforduló fürdőzők már az 1860-as évek vége fele tapasztalták a víz gyógyító hatását. Éppen ezért a fürdő céljára való használatát kezdeményezte Dr. László Elek, aki abban az időben már Orosháza jeles orvosa volt. 1869-ben kezdte meg és hosszú évtizedeken át szervezte a fürdő “kultúrált kiépítését”. Első dolga volt a fent említett népi tapasztalatok nyomán a tó vízének vegyelemzése. A korabeli írásokból idézve: “... ezen vízben oly hatásos magukban oly gyógyerőt tartalmazó részek vannak, hogy annak elhanyagolása és a szenvedő emberiség részére hasznosításának elmulasztása méltán vétkes gondatlanságnak tekinthetnénk!...” 1870-ben megindult a fürdő építése. Először „vetkőző bódék” létesültek, majd következő lépésként a tó északi részébe helyezték a kenderáztatást és a ló-fürösztést.
A tó déli része most már csak kizárólag a fürdőzés céljait szolgálta.
Ez az intézkedés növelte a Gyopárosi tó népszerűségét, ugyanakkor a község képviselőtestülete mereven elzárkózott a tóval kapcsolatos kiadásoktól. László doktor mindenáron arra törekedett, hogy a tó “gyógyfürdői jellegét” kimondják. A korabeli jegyzőkönyvek kemény vitákról tanúskodtak. Semmilyen kiadásokra nem voltak hajlandók. László doktor publikációban érvelt: “.....Orosháza nem tudja, minő kincs rejlik határában...” A község képviselő-testülete “....a több oldalról előtérbe hozott kenderáztatási érdekek hangos tiltakozásban megnyilvánulván, - végül is 21 szavazattal 13 ellenében úgy határozott, hogy Gyopáros kenderáztató marad.” Ugyanakkor a képviselő-testület a határozatban azt is engedélyezte, hogy a tavat fürdésre is használják. A tó déli partján jelöltek ki helyet fürdésre, ahol azután öltöző célját szolgáló deszkabódék vagy rögtönzött sátrak felállítását is engedélyezték. A község képviselő-testülete – noha szemmel látható volt a fürdőzők számának növekedése – hosszú vita után is visszalépett mindenféle saját beruházástól Gyopáros fejlesztésével kapcsolatban (ez tűnik ki az 1878-as jegyzőkönyvekből is).
A korabeli sajtó is sokat foglalkozott Gyopáros ügyével, mely természetesen jó hatással volt a tó partjának fejlődésére: 1880-ban 9 deszkából épített öltöző-kabin készült, majd 1883-ban megnyílt a “Simon-féle” vendéglő, amely jól szolgálta a fürdőzők pillanatnyi ellátását.
Így azután a nyolcvanas években már látogatott és “széles körben” ismert fürdőhely lett Gyopáros. Orosháza és környéke, sőt a megye közelebbi lakói mindinkább felismerték a tó vizének kitűnő gyógyhatását. Megélénkült a fürdő forgalma, ezért 1885-ben a község képviselő-testülete elhatározta, hogy a nők számára külön vetkőző kabinokat készíttet. Egyúttal a fejlődés mindinkább arra késztette a testületet, hogy gyógyfürdővé nyilváníttassa Gyopárost. Ezt szolgálta az a tény is, hogy a tó vizét felküldték az Országos Vegyelemző Intézethez, szakvéleményezésre. 1886-ban ennek hatására megszületett a határozat: “A képviselő-testület a gyopárosi tónak fürdői jellegét ezennel kimondja!” A következő lépés volt a kenderáztatás és a fürdő teljes elkülönítése. Ezzel kezdetét vette a fürdő további fejlődése. A forgalom megnőtt. Ezt mutatja az öltöző kabinok számának növekedése. 1886-ban a kabinok száma 24 volt. 1889-ben határozatilag megtiltották a lovak fürdetését is a tóban. A gyopárosi tó közelében, a kb. 400 méterre fekvő, magántulajdonban lévő Kerektónál is fürdő létesült. Hamar népszerű és több évtizedig látogatott fürdőhely lett ez is.
Újabb változást 1890 nyara hozott Gyopáros életében. A főszolgabíró rendeletet hozott, miszerint deszkafallal kettéosztják a tó vízét. Így különítették el a férfiakat a nőktől.
1893-ban és a későbbi években a fürdő hanyatlásnak indult. El-elmaradtak a fürdőző vendégek. Elhanyagolták a fürdő környékét. A tó partja közelében elszaporodott a nád. Ez kellemetlen szagot terjesztett. Ezért az igényesebb vendégek mellőzni kezdték a fürdőt, erről adott hírt a korabeli sajtó. Kevesebb lett a bevétel a fürdőben. Lassan, de biztosan ráébresztette ez a tény a község vezetőit arra, hogy befektetések árán is, de javítani kell a helyzeten. “Népi fürdőhely”-ként továbbra is virágzott. Elhatározták, hogy a nádat kiirtják, a tó medrét kitisztítják, a tó környékét parkosítják. Meghirdették a bérbeadást. A hirdetésre nem érkezett ajánlat, pedig a község elöljárósága “pénzt a bérlőktől remélt”. A terv nem sikerült. A század első éveiben maga a község végeztette el a meder tisztítását, a nád kiirtását. A század első éveiben már végre tetemesebb, komolyabb pénzösszegeket áldozott az elöljáróság Gyopárosra. A fürdőt saját kezelésbe vette. Ez már komolyabb jövedelmet hozott és ezt fejlesztésre fordították. A község kezelésébe vett fürdő most már 1906-ban kultúrált formát öltött. Megkezdték a tó partjának kiépítését. Így: 1./ A tavat két méternyire kimélyítették, 2./ A tó partján nagyarányú parkosítás-, fásítás kezdődött, 3./ Megépítették a községi szállodát, 40 vendégszobával. 1906 nevezetes dátum Gyopáros életében. Beindult az Orosháza-Szentes vasútvonal.
Ez érintette Gyopárost is, és egyúttal lehetővé tette az Orosháza-Gyopáros különjárat elindítását. 1908-ban a község a már fás ligetben ártézi kutat fúratott. 1909-ben “fiókpostát” nyitottak Gyopároson, beindult a fürdő-orvosi szolgálat, amely a fürdő közegészségügyi követelményeire nagy gondot fordított. A felsoroltak a fürdő látogatottságát ugrásszerűen megnövelték. Elterjedt a fürdő híre, 100 km-ről is érkeztek vendégek. A fejlődést az első világháború sajnos visszavette. A kiépítés, bővítés stagnált. 1925-től a fejlődés újabb lendületet vett. Mégpedig: 1./ Orosháza kisállomástól Gyopárosra kiépült a kisvasút,
2./ A tó északi partján megkezdődött az úgynevezett “HŐSÖK LIGETE” létesítése, ahová szebbnél szebb fákat, bokrokat telepítettek, ültettek.
3./ A tó déli partján szép üdülőket, “villákat” építettek. A második világháború újabb megtorpanást okozott szeretett fürdőnk életében. Az akkor több, mint 90 éves Gyopáros 1958-ban újra jelentősebb fejlődésnek indult. Komoly beruházásokkal beindult az újabb medence építése és ez kabin létesítést, építést vont maga után.
Érdekesség:
Egy korabeli legenda szerint Babáj Gyurka és Vajda Bandi, a hírhedt alföldi betyárok a gyopárosi „csodató" áldott hatásának köszönhették lovaik gyorsaságát. Az viszont tény, hogy mire László Elek, Orosháza-Gyopárhalma körorvosa 1869-ben elemeztette a tó vizének ásványianyag-tartalmát, addigra négy vármegye csúzos és köszvényes betegei használták a Gyopáros-tó vizének és iszapjának gyógyító erejét
Az 1867-es "kiegyezés” utáni évtizedek jó irányú, sőt nagy jelentőségű eredménye volt az Orosházától 3 km-re fekvő Gyopárosfürdő kiépülése.
A tó közvetlen partján egy településrész már korábban is lakott volt: ez Orosháza-Gyopárhalma, melyet a feljegyzések szerint 1846-ban alapítottak. Orosháza község népességének “feleslege” alkotta e rész lakosságát. Gyopárhalma határai: Rákóczi-telep, Szentetornya és Gyopárosfürdő. Utcái a következők: Határ utca, Temető dűlő, Középlak, Csőszház dűlő, Kertészház dűlő. Ez a terület a jegyzőkönyvek szerint Károlyi Margit grófnő birtoka volt. Kezdetben “kisemberek” vették meg a kiosztott földeket, amit eleinte veteményesnek használtak, majd szőlőt telepítettek be. Ez utóbbit bizonyítja, hogy 1873-ban hegybírót is választottak. A korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 1892-ben 736 lakója volt Gyopárhalmának. A tó köré épült település és a környék lakói először a tó vizét kenderáztatásra, lófürösztés céljára használták.
A Gyopárosi tó egyre kedveltebb fürdőhellyé vált, és a víz gyógyhatását is hamar felismerték. Az ott megforduló fürdőzők már az 1860-as évek vége fele tapasztalták a víz gyógyító hatását. Éppen ezért a fürdő céljára való használatát kezdeményezte Dr. László Elek, aki abban az időben már Orosháza jeles orvosa volt. 1869-ben kezdte meg és hosszú évtizedeken át szervezte a fürdő “kultúrált kiépítését”. Első dolga volt a fent említett népi tapasztalatok nyomán a tó vízének vegyelemzése. A korabeli írásokból idézve: “... ezen vízben oly hatásos magukban oly gyógyerőt tartalmazó részek vannak, hogy annak elhanyagolása és a szenvedő emberiség részére hasznosításának elmulasztása méltán vétkes gondatlanságnak tekinthetnénk!...” 1870-ben megindult a fürdő építése. Először „vetkőző bódék” létesültek, majd következő lépésként a tó északi részébe helyezték a kenderáztatást és a ló-fürösztést.
Ez az intézkedés növelte a Gyopárosi tó népszerűségét, ugyanakkor a község képviselőtestülete mereven elzárkózott a tóval kapcsolatos kiadásoktól. László doktor mindenáron arra törekedett, hogy a tó “gyógyfürdői jellegét” kimondják. A korabeli jegyzőkönyvek kemény vitákról tanúskodtak. Semmilyen kiadásokra nem voltak hajlandók. László doktor publikációban érvelt: “.....Orosháza nem tudja, minő kincs rejlik határában...” A község képviselő-testülete “....a több oldalról előtérbe hozott kenderáztatási érdekek hangos tiltakozásban megnyilvánulván, - végül is 21 szavazattal 13 ellenében úgy határozott, hogy Gyopáros kenderáztató marad.” Ugyanakkor a képviselő-testület a határozatban azt is engedélyezte, hogy a tavat fürdésre is használják. A tó déli partján jelöltek ki helyet fürdésre, ahol azután öltöző célját szolgáló deszkabódék vagy rögtönzött sátrak felállítását is engedélyezték. A község képviselő-testülete – noha szemmel látható volt a fürdőzők számának növekedése – hosszú vita után is visszalépett mindenféle saját beruházástól Gyopáros fejlesztésével kapcsolatban (ez tűnik ki az 1878-as jegyzőkönyvekből is).
Így azután a nyolcvanas években már látogatott és “széles körben” ismert fürdőhely lett Gyopáros. Orosháza és környéke, sőt a megye közelebbi lakói mindinkább felismerték a tó vizének kitűnő gyógyhatását. Megélénkült a fürdő forgalma, ezért 1885-ben a község képviselő-testülete elhatározta, hogy a nők számára külön vetkőző kabinokat készíttet. Egyúttal a fejlődés mindinkább arra késztette a testületet, hogy gyógyfürdővé nyilváníttassa Gyopárost. Ezt szolgálta az a tény is, hogy a tó vizét felküldték az Országos Vegyelemző Intézethez, szakvéleményezésre. 1886-ban ennek hatására megszületett a határozat: “A képviselő-testület a gyopárosi tónak fürdői jellegét ezennel kimondja!” A következő lépés volt a kenderáztatás és a fürdő teljes elkülönítése. Ezzel kezdetét vette a fürdő további fejlődése. A forgalom megnőtt. Ezt mutatja az öltöző kabinok számának növekedése. 1886-ban a kabinok száma 24 volt. 1889-ben határozatilag megtiltották a lovak fürdetését is a tóban. A gyopárosi tó közelében, a kb. 400 méterre fekvő, magántulajdonban lévő Kerektónál is fürdő létesült. Hamar népszerű és több évtizedig látogatott fürdőhely lett ez is.
Újabb változást 1890 nyara hozott Gyopáros életében. A főszolgabíró rendeletet hozott, miszerint deszkafallal kettéosztják a tó vízét. Így különítették el a férfiakat a nőktől.
Ez érintette Gyopárost is, és egyúttal lehetővé tette az Orosháza-Gyopáros különjárat elindítását. 1908-ban a község a már fás ligetben ártézi kutat fúratott. 1909-ben “fiókpostát” nyitottak Gyopároson, beindult a fürdő-orvosi szolgálat, amely a fürdő közegészségügyi követelményeire nagy gondot fordított. A felsoroltak a fürdő látogatottságát ugrásszerűen megnövelték. Elterjedt a fürdő híre, 100 km-ről is érkeztek vendégek. A fejlődést az első világháború sajnos visszavette. A kiépítés, bővítés stagnált. 1925-től a fejlődés újabb lendületet vett. Mégpedig: 1./ Orosháza kisállomástól Gyopárosra kiépült a kisvasút,
2./ A tó északi partján megkezdődött az úgynevezett “HŐSÖK LIGETE” létesítése, ahová szebbnél szebb fákat, bokrokat telepítettek, ültettek.
Érdekesség:
Egy korabeli legenda szerint Babáj Gyurka és Vajda Bandi, a hírhedt alföldi betyárok a gyopárosi „csodató" áldott hatásának köszönhették lovaik gyorsaságát. Az viszont tény, hogy mire László Elek, Orosháza-Gyopárhalma körorvosa 1869-ben elemeztette a tó vizének ásványianyag-tartalmát, addigra négy vármegye csúzos és köszvényes betegei használták a Gyopáros-tó vizének és iszapjának gyógyító erejét
Orosháza története:
Orosháza 1744 előtt:(Az első Orosháza)Régészeti kutatások bizonysága szerint,a mai Orosháza területe már a honfoglalás előtt különböző népek lakhelye volt.Mint minden falunak-Orosházának is-lehetett egy olyan korszaka amikor még nem volt neve ,csak mint földbirtok létezett.
A régészek szerint a város legkorábbi része a bonumi sánccal övezet falu helyén állt.Annak pusztulása után , onnan 2,5 km-re a mai déli városrészben lévő kettős sánccal (kettőssánctér)
megerősitett település.Valoszinu,hogy ezen a helyen állhatot a tatárjárás előtt (1241),a földbirtokos-Oros- háza.Körülöte pedig a szolga és cseléd családokföldházai. A határban legalább 5 Árpád-kori és középkori falu létezett.A tatárjárás előtti időkből nem marad fent írásos emlék.A falu alakulásával a neve is vltozott.
-Oroszháza:Egykori orosz és keleti vllásuak lakták a területet.(Dugonics András)
--Oroszegyháza:Egyházzal és a lakoházakkal biro helyet jelent(Balassa Pál)
-Orrosháza:Oszlopokon nyugvo,előcsarnokkal előre nyuló orral ellátott épületekről kapta a nevét
-Árosháza:A török ídőkben hívták így.
A tatárjárás után a Körösöktől délre fekvő terület teljesen elnéptelenedett.Az itt lakok a felvidékre és a dunántulra vándoroltak.A pusztává lett vidékről nem jegyeztek fel semmit.
A második Orosháza(A Komlosy család):
A XV.században alföldi falva jöttek létre,köztük Orosháza is.
1400-as évek második felében.3 Komlosy testvér:Balázs,Antal,Mihály,tööbb mint 100 évig uralták a birtokot.A család adomány utján szerezte meg a területet.A család nevéből következik,hogy a Komlos falubol települt át.Komlosy Mihály volt Ortosháza fldbirtokosa,Halála után ,fia Kálmán örökölte.Aki ekkor -1523-még kiskorú volt.Gyámjául:Serény i Lászlóné ,majd idősebb lánytestvére Grésán Lászlóné Komlosy Borbála vette pártfogásába.
Az össze írások szerint:
XV. század elején huszonegynehány telken 100 fő körüli népesség.
1557-ben:23 ház ebből 2 új.
1560-ban:26 ház .
1567-ben:59 család
1579-ben:68 család
1566-től kezdve török uralom alá került és teljesen elnéptelenedett.
1590-ben három egri vitéz(Szász Gergő,Tegze János,Pesty Pál) adománylevelet szerzet az orosházi birtokra.
1595-ben 80-100 család ez azt jelenti hogy kb.400-500fő lehetett a lakosság.
A Básthy család:
1593-1606.-ig tarto 15 éves háboru nem kimélte Békés megyét így Orosházát is.A török segítségére siető tatárral együtt kegyetlenül feldúlják a térséget.
12596-1744.-ig ismét lakatlan pusztává változik
"Maga a község neve is csak a régi katolokus templom düledező falainak köszönheti fenmaradását ."(Karácsony Jánpos)
1641-ben :Egy nádorhoz írott levélben Pápay Péternek kérik az Orosházi pusztát.
1646-ban :viszont I.Rákoczi ferenc erdélyi fejedelemadta Keresztszegi Kis péternek és Andrásnak.Néhány honap muva III:Ferdinánd adományozta Kovács Jánosnak,Szél Mihálynak,Zolyomi Györgynek és Török Bálintnak.
Pár év mulva ujabb adományozás történik:Csanády Jánosnak,Turoczy Istvának,Jakus Andrásnak.
Később WEsswlényi János nádor adományozta Básthy Lajosnak.mivel lakatlan volt a földterület nem igen törödtek vele,zálogba adták 66 forintért.
Így az Orosházi puszta a Hódmezővásárhelyiek kezébe került,akik állataik legeltetésére használték a területet.Ezért visszakerült a kincstárba.
1723-ban Károly király Harruckern János Györgynek adományozta a pusztát,ahol csak a templomromhirdette hogy valaha lakott volt.
A mai Orosháza alapitása:
1744.április 24-én létrehozták a szám szerinti 3. Orosházát.A török hodoltság után 1720-ig 14 község talapült újra.Az ide érkezők régi lakhelyét a Tolna megyei Zomba községként jelőlik meg.
Zomba:
1725-ben telepitették és 18 évig élhetek ott az ideköltözök.1728-ban és 1734-ben 26 család .1741-ben 69 család lakta.Orosházán a 32 évi adomenteség miatt nem volt összaírás ,de anykönyvi feljegyzésekből tudni vélik hogy a lakosság hamarosan 70 párra szaporodott.1746-47-ben 105 ,1751-ben 225 családott írtak össze.Ugyanekkor Zombán 1751-ben 59 család élt.
(1741-es összeírásnál 10 kevesebben)
Az újratelepüléstől a kiegyezésig:
Az evangélikus hitüket féltő jobbágyok báró Harruckern Ferenccel kötöttek szerződést, s a 70 áttelepülő család 1744. április 24-én - Szent György napján - tanítójuk, Dénes Sándor vezetésével megszállta a Vásárhelyi Puszta egy részét.
Hat héttel ezután megérkezett a telepesekhez nemes Horváth András evangélikus lelkész is, s vesszőből - sárból hamarosan felépítették az első templomot a Zombáról magukkal hozott harangnak.
A betelepülő lakosság elsősorban földműveléssel és állattartással foglalkozott, de hamarosan kifejlődött a kertkultúra is, majd a XVIII. században az iparos réteg is kialakult.
A reformkortól kezdődően lassan megindult Orosháza mezővárosi jellegű fejlődése.
A százéves településen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitöréséig nagyobb politikai megrázkódtatások nélkül, csendesen folyt az élet. A márciusi forradalom hírét Mikolay lelkész Pesten tanuló fiának leveléből hallották először az Orosháziak március 18-án.
A márciusi határozatokat március 20-án Gyulán egy népközgyűlésen ismerhették meg a meghívottak: első ízben vettek részt ezen a nemeseken kívül az úrbéres jobbágyok képviselői is.
A délvidéki rác dúlás után megalakult itt is a nemzetőrség, ahová 665 gyalogos és 149 lovas jelentkezett, majd a Jellasich támadás hírére újabb 172 honvédújoncot állított ki a község. A Vasvári Pál által alakított Rákóczi csapatban 64 orosházi harcolt, ez a csapat 1849 közepén a román felkelők elleni csatában szinte teljesen megsemmisült.
A szabadságharc bukása után a szigorú megtorló intézkedések ellenére is tovább élt a forradalom szelleme. Sok bujdosó talált itt menedékre, köztük egy éjszakára Kossuth Lajos felesége is, kinek rejtegetéséért Mikolay Ferenc (a tiszteletes fia) 10 év várfogsággal bűnhődött.
A következő évtizedek az evangélikus vallás visszaszorítását eredményezték.
A Bach-rendszer éveiben felbomlottak a feudális viszonyok is. A birodalom belső piacának fejlődése az 50-es évek végére a mezőgazdaság számára végre kedvező helyzetet teremtett. Felosztották a közlegelőket, tömegesen épültek a tanyák, fellendült a gabonatermelés.
A kiegyezéstől 1945-ig:
A helyi politikai élet aktivizálódását a kiegyezés hozta meg.<br />A kiegyezés utáni viszonyokkal elégedetlen parasztok és kisiparosok 1869-ben Táncsics Mihályt választották meg Orosháza és környéke országgyűlési képviselőjének. 1899-ben a helység díszpolgárává avatta Kossuth Lajost. Az 1904-ben leleplezett Kossuth - szobor a Kossuth - kultusz jelképe lett. Országos visszhangot kiváltó szomorú eseménye volt 1891-ben az Orosházi véres május elseje.A Nagyvárad - Fiumei vasútvonal megépítése (1870) felgyorsította a község gazdasági fejlődését. A később kiépített szárnyvonalak révén községünk a Körös-Tisza-Maros közének vasúti csomópontjává vált. Megerősödött a helyi kisipar és kereskedelem, s különösen a mezőgazdasági feldolgozó ipar indult virágzásnak: baromfifeldolgozás, malomipar, s ehhez kapcsolódva az építőipar. A két világháború között Orosháza mint „a legnagyobb magyar falu" szerepelt a köztudatban, 1936-ban már közel 25 ezer lelket számlált.A kisbirtokos réteg speciális gazdálkodási formája, a tanyavilág a paraszti polgárosodást tükrözte. A fiatalabb korosztály tanyáin a modern bútorok mellett megjelentek a könyvek, folyóiratok.Az egyre inkább mezővárosi fejlettségű településen pezsgő kulturális élet bontakozott ki.A dualizmus korában kialakult egyesületi élet felvirágzott. 1891 és 1918 között 53 új helyi egyesület alakult: a hagyományos egyházi és polgári szerveződések mellett új jelenségként számos munkáskör, külterületi olvasókör és néhány sportegylet.Kiemelkedő alakja volt a helyi szellemi életnek Veres József evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő, Orosháza történetírója. Nevét a ma embere számára az „Orosháza, történeti és statisztikai adatok alapján" című, 1886-ban kiadott könyve őrizte meg.Az Orosháza határában található Pusztaszentetornyai Justh-majori kastélyban született és nevelkedett Justh Zsigmond. Több elbeszélésének és regényének témáját és szereplőit merítette ebből az alföldi környezetből. 1892-ben kastélya parkjában parasztszínházat hozott létre, ahol parasztlányok és legények Shakespeare, Moliere, Aristophanes és Plautus műveit játszották.Pusztaszentetornyai földbirtokosként fejtett ki báró Eötvös József író és politikus Békés megyében közvetlen közéleti munkásságot. Mint vallás- és közoktatási miniszter kezdeményezte egy Orosházi tanítóképző létrehozását, melyet sajnos már nem tudott megvalósítani.A polgárosodás hívta életre 1890-ben a Polgári Fiúiskolát, melyet 1892-ben a Polgári Leányiskola követett.Thék Endre 1902-ben, elsőként az országban, elindította a bentlakó iparos tanoncok képzését 15 szakmában.Az Orosházi mezőgazdaság hírneve - a gazdálkodók igénye a legfejlettebb termelési lehetőségek megismerése és alkalmazása iránt - inspirálta településünket arra, hogy a mezőgazdasági ismeretek oktatása is helyet kapjon az iskolában. Hosszú küzdelem után 1926-ban tettek érettségi vizsgát első ízben a Felsőmezőgazdasági Iskola növendékei. Az evangélikus népiskolából nőtt ki az 1930-as években szerveződő Evangélikus Gimnázium.A történelem viharai Orosházát ugyanúgy érintették, mint az ország minden települését.A Trianoni békeszerződés után Orosháza egyszerre a „kis Magyarország" határmenti régiójában találta magát, s ez a tény a további fejlődés meghatározója lett.A II. világháború jelentős anyagi - és emberáldozattal járt, az áldozatok száma még ma sem ismert pontosan.Orosházát 1944. október 6-án egyetlen nap alatt foglalták el az orosz csapatok.
1945-től napjainkig:
Az új rendszerben Orosháza ellentmondásosan fejlődött.1946-ban - Szentetornya csatlakozásával - a település városi rangra emelkedett. Az ígéretesnek induló fejlődést azonban hamarosan a kisipari és kiskereskedelmi vállalkozások elsorvasztása, a parasztgazdaságok felszámolása követte. A tanyákat a 60-as években nagyrészt lebontották, létrejöttek az újonnan szerveződő termelőszövetkezetek és az állami gazdaság. Az orosházi parasztemberek munkaszeretetének, élniakarásának eredményeként azonban nagyüzemi körülmények között is kiemelkedő termelési-tenyésztési eredményeket produkáltak, országos hírnévre is szert téve.Számottevőek az olaj-, a földgáz- és a thermálvíz-feltárás eredményei is. Részben erre alapozódva alakult ki a fejlett gépipar, üvegipar és kohászat. 1963-ban kezdte meg a termelést az üveggyár, mely több ezer embernek adott munkát.Megváltozott a város arculata is. Új épületbe költözött a mai Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola, 1953-ban felépült a Táncsics Mihály Gimnázium, 1964-ben az Ipari Szakmunkásképző Iskola. Új kórház, múzeum, művelődési központ épült. Napjainkra elkészült a 47-es főútvonal várost elkerülő, utolsó szakasza is, jelentősen mérsékelve ezzel a belváros közlekedési zsúfoltságát. Középületek sora újult meg. Átépítve, megnövekedett alapterületen működik a művelődési központ, illetve Művészetek Háza néven szolgálja a kultúrát a volt zsinagóga újjá varázsolt épülete is, de a teljes rekonstrukciót követően egy új épületszárnnyal és megújult kollégiummal gazdagodott a gimnázium is. A Széchenyi Terv támogatásával induló gyopárosi fejlesztések eredményeként 2004-re elkészült a több mint 6000 négyzetméter alapterületen elhelyezkedő élményfürdő, megújult a parkfürdő. A Dél-Kelet Kapuja Európai Uniós projekt keretében új szálloda- és konferenciaközpont épült és további befektetőkre vár a város déli peremén kialakított Ipari Park. Orosháza mára nemcsak a megye egyik legiparosabb városa, de jelentős idegenforgalmi tényezővé is vált.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)