Orosháza: 2013

A Hősök szobra

Hősök szobra:

Az I. világháborúban elesett 1156 orosházi hős emlékét megörökítő kompozíció készítésére 1926-ban írták ki a pályázatot.
Az egyik esélyes pályázó Sidló Ferenc volt.
1927 januárjában azonban a mérnöki hivatalba megérkezett Pásztor János által tervezett szoborcsoport fényképe, amely alapján megnyerte a pályázatot.
A fényképről azonos méretű faprofilt készítettek, amelyet bronzszínűre festettek.
1927. február 25-én volt a szoborpróba.
A profilt hat különböző helyen állították fel, majd a szoborbizottság a községházán hosszas vita után, Pásztor János véleményét elfogadva
az Árpád-kertben való felállítás mellett döntöttek. Az avató ünnepség 1927. október 23-án történt. Helyi lapban többen bírálták az elhelyezést, mivel fákat kellett kivágni, és megszokott sétautakat áthelyezni. A kompozíció néhány gyengeségéről vers is született, amely lent olvasható.
A szobor lábazatánál lévő címerpajzs fölül a Szent Koronát 1945-ben lefűrészelték, és az akkori Tanácsháza udvarán dróttal felkötve lógott, és az asztalos műhely dolgozóinak a korona kalapáccsal való kongatása jelezte a délidőt.
1980-ban egy tanácsi határozatra a koronát újraöntötték és visszahelyezték a szobron lévő pajzsra.
A 3 méter magas mészkő talapzat átmérője valóban kissé szűknek bizonyul az ötalakos, két méter magas bronzból készült szoborcsoport alatt. A kompozíció azonban tartalmazza a kor ízlésének megfelelő romantikus jelképek sokaságát. Megtaláljuk az ősöket jelképező idős, bajuszos férfit, aki a kezében puskát tartó katonával közösen a haldokló sebesültet támogatják, és mellettük látható az égre tekintő fohászkodó özvegy, ölében az árván maradt gyermekkel. A talapzat lábánál a címerpajzson a Szent Korona, keresztbe helyezett zászló, a kézifegyver és a drapériára állított rohamsisak.
A talapzat felirata: „A HAZÁÉRT 1914-1918”

Az orosházi Kossuth szobor

Szobortörténet dióhéjban:

Békés megyében először Orosházán állítottak Kossuth szobrot 1904. szeptember 18-án. Sorrendben ez volt a 41. Kossuth-szobor a világon.
A szobrot az akkori Kossuth téren (ma Széchényi tér) állították fel, ott ahol a katolikus templom áll jelenleg.
A templomot 1921-ben kezdték építeni, s 1922-ben fejezték be s ezt követően a szobrot el kellett költöztetni.
Az új helye az Alföld Szálló mellett lett kijelölve, s ezzel a szobrot megfordították.
Míg az eredeti szobor annak idején Aradra mutatott, most ez megváltozott, s a helybeliek mondása szerint azt mutatta. „Onnan jöttem, hiszen éppen a
katolikus templomra mutatott.” Aztán egy kő is került Kossuth elé, rajta egy idézet Darvas Józseftől, gondolom, hogy legyen mit olvasson Kossuth! Sok vihar forrása lett ez aztán!

A szobor leírása:

Horvay János szobra ágyúbronzból készült, 200 cm magas egész alakos ábrázolással, karját Kossuth .
A 3 méter magas nagypátyi mészkőből készült talapzatot Fischer János és fia cég
készítette, négy oldalát Kossuth életét és temetését bemutató relief díszíti.
A 2 méter magas teljes alakos álló bronzszobor Horvay János műve.
A szobor restaurálását 2002-ben, a Kossuth-emlékév alkalmából Rajki László, orosházi származású szobrászművész végezte.
Talapzatának felirata „Kossuth”
A talapzatot a szegedi Fischer János fiai cég készítette.
Aranyozott háttér előtt egyiken a szószéken beszélő Kossuthot láthatjuk, a másikon a bevonuló katonák búcsúját, a harmadikon a honvédek ágyúrohamát, a negyediken pedig azt, hogy Veres József Orosháza
papképviselője megáldja Kossuth hamvait a ravatalon.

A szobor alkotója:

Horvay János -

Horvay János (Pécs, 1873. máj. 29. – Bp., 1944. nov. 19.): szobrász, 1889-től 1895-ig Bécsben
tanult. 1901-ben Párizsban, 1902-ben Olaszországban, 1928-ban Amerikában járt tanulmányúton.
1897-től élt Bp.-en. Első nagyobb műve a ceglédi Kossuth-, majd a pécsi Zsolnay-szobor (1902)
volt. 1913-ban a Nemzeti Szalon aranyérmét kapta. Bp.-i Kossuth-szobrát 1928-ban leplezték le,
majd 1952-ben eltávolították eredeti helyéről, 1958-ban Dombóváron állították fel. Több köztéri
szobra áll Bp.-en, pl. a Herman Ottó-emlék (1930), a Gárdonyi-szobor (1932), Beethoven-szobor (1932), az Orvosok Hősi Emlékműve (1942). Keresett sírkőszobrász volt.( Forrás: Magyar

A Kossuth szobor eredeti helyén,még a mostani katolikus templom helyén.

Az új helyén.

Orosházi evangélikus templom.

A mai Orosháza, és környékének területe már korai időktől fogva szállást adott különböző népeknek. Az első település a tatárjárás idején, a második a török hódoltság alatt pusztult el. Az 1700-as évek első felében Harruckern Ferenc báró, a terület birtokosa, a lakatlan táj benépesítését tűzte ki célul. Telepítési politikája szerint egy-egy területre egy nemzetiségű, egy vallású embereket hívott. Ezeknek kedvezményeket biztosított: földet és szabad vallásgyakorlatot.

Az Orosházát alapító telepesek a Tolna megyei Zombáról érkeztek, a katolikus Dőry bárók birtokáról. A "cuius regio eius religio" elvből következően, vallásuk védelmében az áttérést elutasítva hagyták el a Dunántúlt. 1743-ban előreküldött követeik szerződést kötöttek Harruckern Ferenccel, aki "évi 400 forintokért bérletbe adá a területet", amit 1744. április 24-én, Szent György napján 30 család birtokba is vett, Dénes Sándor nevű tanítójuk vezetésével. Magukkal hozták kisharangjukat is, mely 1905-ig működött, de akkor megrepedt, s azóta emlékműként van kiállítva a templomban Az új telepeseknek első dolga volt, hogy vesszőből-sárból templomot és iskolát építettek. Első lelkészüket, Horváth Andrást, 1744. augusztus 6-án iktatták be hivatalába. ő kezdte el az első anyakönyv vezetését, melyben leírta a település alapításának történetét. 1747-ben a pozsonyi helytartótanács meghagyta Békés megyének, hogy miután az orosháziak felsőbb engedély nélkül építettek templomot, azt bontassák le, a lelkészt űzzék el. Az ügyet csak Harruckern Ferenc mentette meg, aki főispáni minőségében halogatta az intézkedés végrehajtását. 1777-ben sok kérvény benyújtása után kaptak az evangélikusok arra engedélyt, hogy kőből tornyot építhessenek, ennek azonban a templomtól külön kellett állnia. A mai kőtemplomot 1786-ban építették, II. József türelmi rendelete alapján. Erről tanúskodik a templom keleti ajtaja feletti felirat is. (A templom a mai napig a város egyetlen műemlék épülete.)

Az öregedő Horváth pap már nem tudta egyedül ellátni a megnövekedett gyülekezetben a szolgálatokat, így 1782-től immár két lelkész végezte el azokat. Az 1830-as évben került sor a templom bővítésére, mivel az kicsinek bizonyult. Ekkor toldották meg az épületet egy kereszthajóval, s ekkor építették egybe a toronnyal. A templom barokk orgonáját 1832-ben készítette egy nagyváradi mester. Ez is a gyülekezet hitéről tett tanúbizonyságot, hiszen nem volt könnyű az életük. 1831-ben kolerajárvány dúlt a faluban, melynek kb. az akkori gyülekezet 1/5-e áldozatul esett. 1844-ben, a gyülekezet, s Orosháza fenállásának 100. évfordulójára készítette el Balassa Pál lelkész a helység történetét, melyet 1000 példányban adtak ki. 1846-ban építette a gyülekezet a felvégi, 1854-ban az alvégi parókiát, melyek ma is lelkészlakként szolgálnak. 1886. a templom építésének 100. évfordulója; erre az alkalomra készült el Veres József műve: Orosháza történeti és statisztikai adatok alapján. 1901-től látja el három lelkész a gyülekezeti szolgálatokat.